HANGTÁR - Arvo Part - De Profundis

Arvo Pärt 1935. szeptember 11-én született az észtországi Paideben. 1980-ban a szovjet elnyomás miatt családjával elhagyta hazáját, de a család a kívánt úti célt, Izraelt végül nem érte el.
Arvo Part
A zeneszerző nyugati kiadója segítségével először Bécsbe költözött, majd egy évvel később Nyugat-Berlinben telepedett le, ahol jelenleg is él. Az 1977-es De profundis művet férfikórusra és orgonára írta.

A hetvenes években – részben a gregorián zene, illetve 14-16. századi francia és franko-flamand zeneszerzők műveinek hatására – gyökeres változás állt be Pärt stílusában. „Felfedeztem, hogy elég, ha csupán egyetlen hangot szólaltatnak meg gyönyörűen. Ez az egyetlen hang, vagy egy csendes ütés, vagy egy pillanatnyi csend megvigasztal. Nagyon kevés elemmel dolgozom: egy hanggal, két hanggal…

Egyszerű anyagokból építkezem – egy hármashangzattal, egy bizonyos tonalitásban. A hármashangzat három hangja harangokhoz hasonlít, ezért hívom [ezt a kompozíciós eljárást] tintinnabuli-nak.” (A latin eredetű „tintinnabuli” szó harangocskákra utal.) Az új stílusban született legfontosabb művek közé tartozik a Fratres, a Cantus In Memoriam Benjamin Britten és a Tabula Rasa, valamint az itt hallható De Profundis. Az itt felsorolt műveket 1977-ben komponálta.

Eddigi zenei linkek

Dumitru Farcas: Fecioreasca

Dumitru Farcas
A fecioreasca egy erdélyi tánc. A magyar megfelelője a legényes. Sok változata ismert. Bonyolult tánc sok csapásolással. Erősen improvozatív jellegű. Érdekes módon lányok is táncolják egyes területeken ugyanolyan virtuóz módon mint ahogy a férfiak teszik.

Gluck: Orfeusz és Euridiké

Gluck Orpheo ed Euridice
„ő volt az egyik legfontosabb operateoretikus, reformoperái saját korán túl is óriási hatást gyakoroltak a zeneszerzőkre (Beethovenre, Berliozra Wagnerre)”

Nagy Endre: Egy város története

Nagy Endre
„Nagyvárad a századfordulón az a magyar város, ahol a zsidó lakosság aránya a városalkotó elemek között, a belterületeken meghaladja az 50 százalékot. Ettől a város egy olyan tésztára hasonlít, amelyben valaki a kovászhoz keverné a lisztet, és nem fordítva. Ettől aztán ez a tészta mindig ki akar futni a szakajtóból.”