HANGTÁR - Gluck: Orfeusz és Euridiké

„ő volt az egyik legfontosabb operateoretikus, reformoperái saját korán túl is óriási hatást gyakoroltak a zeneszerzőkre (Beethovenre, Berliozra Wagnerre)”
Gluck Orpheo ed Euridice
Gluck Orfeusz és Euridiké (Orfeo ed Euridice) három felvonásos művének szövegkönyvét Raniero de Calzabigi írta, ősbemutatója Bécsben volt, 1762-ben.
Gluck azért használta fel Orpheus mítoszát, hogy a görög dráma eszméjét valósítsa meg; ugyanezzel a céllal alkalmazta a mítoszt Peri és Monteverdi több mint másfél évszázaddal korábban, s később ez a téma szolgált alapul Haydn, Offenbach, Milhaud és Birtwistle műveihez. Peri is, Gluck is színházi reformra törekedett. Ám míg Peri híven utánozta azt, amit görög stílusnak vélt, Gluck újjáteremtette a görög szellemet mindabból amit az opera meglévő tradícióiból erre alkalmasnak talált, tehát a recitativóból, az áriából a hangszerelés sokrétűségéből a forma egységéből. Wagner későbbi reformja kétségtelenül átfogóbb, ő azonban olyan hagyományra támaszkodhatott, mely már magába foglalta Gluck eredményeit: a zenekar nagyobb jelentőségét a zenei nyelvezet nagyobb egységét s a dráma szerves igazságát.

Cselekmény: Orpheus Eurydice halálán kesereg, s fogadkozik hogy megtalálja őt a Hádésban. Ámor (a Szerelem) elhozza neki az engedélyt az induláshoz, de Orpheus nem nézhet Eurydicére mindaddig, míg el nem hagyják az Alvilágot. Orpheus zenéje megszelídíti a Fúriákat; átengedik az elíziumi mezőkre. Eurydice kezdetben túláradóan boldog hogy visszaadták Orpheusnak, de megzavarodik amikor a férfi nem hajlandó rátekinteni, és gyötrelmes vita alakul ki köztük. Orpheus végül is odafordul hozzá, mire Eurydice meghal. A bűntudattól űzött Orpheus nem tudja elviselni az életet felesége nélkül. Ámor menti meg az öngyilkosságtól s visszaadja neki Eurydicét.

Christoph Willibald von Gluck 1714. július 2-én Született Erasbachben (Oberpfalz), 1787. november 15-én, Bécsben halt meg. Gluck, a termékeny operaszerző, aki vígjátékokat és Singspieleket (daljátékokat) is írt. Főleg Bécsben és Párizsban tevékenykedett ő volt az egyik legfontosabb operateoretikus, reformoperái saját korán túl is óriási hatást gyakoroltak a zeneszerzőkre (Beethovenre, Berliozra Wagnerre). Egyéb jelentős művei közé tartozik a Paridé ed Elena, az Iphigeneio Aulisban, Armide, Alkesztisz és az Iphigeneia Taurisban. (John Lazarus: Opera kézikönyv)

Az alábbi Youtube linkeken részleteket gyűjtöttem össze a darabból (2008-as előadás Pina Bausch zseniális koreográfiájával).

Eddigi zenei linkek

Nagy Endre: Egy város története

Nagy Endre
„Nagyvárad a századfordulón az a magyar város, ahol a zsidó lakosság aránya a városalkotó elemek között, a belterületeken meghaladja az 50 százalékot. Ettől a város egy olyan tésztára hasonlít, amelyben valaki a kovászhoz keverné a lisztet, és nem fordítva. Ettől aztán ez a tészta mindig ki akar futni a szakajtóból.”

Ligeti György: Musica Ricercata

Ligeti György
Ligeti György 1923-ban született Erdélyben magyar szülők gyermekeként. Apját és fivérét a nácik megölték. 1956-ban távozott Magyarországról, Bécsben telepedett le, s osztrák állampolgárságot kapott.

Viszockij: Az én cigány dalom

Viszockij
„Hej igen, ismét is megint,/ Igen, sokszor, sokszor, / Sokszor, ismét csak: / Semmi se olyan, mint kellene legyen”