HANGTÁR - Sáry László: Nagymama tánca

„Nem táncolnivalót írok, hanem valami átszűrtebb zenét; azt, amit nekem jelent az adott tánc. Nem érdekel holmi stílusgyakorlatszerű tánczeneírás. A koncertterem absztrakciójának magasába akarom emelni a táncot.” (S. L.)
Sary-Laszlo
1990-ben Yvar Mikaschovsz zongorista több zeneszerzőt is felkért egy tangó-sorozat megírására. Köztük volt Sáry László is, akinek Tangóját a pianista még ebben az évben bemutatta Budapesten. A darab felgyújtotta a zeneszerző képzeletét, s ezt követően több hasonló jellegű tánctételt is komponált, melyek 2001-re egész sorozattá álltak össze. Sáry László akadémiai székfoglaló hangversenyén, 2000. október 14-én – szintén az Őszi Fesztivál keretében – már hallhattunk öt tételt a Zeneműkiadó gondozásában akkor közvetlenül megjelenés előtt álló Tánczenéből.

A hagyományos európai gyakorlattól eltérő zeneszerzési utak iránt érdeklődő és a kísérletezésre rendkívül fogékony zeneszerzőtől kissé különösnek tűnik, hogy pont olyan műfajt választott, amellyel kapcsolatban megkerülhetetlen a tradícióval való kontaktus. Ha végignézünk a tételcímeken, láthatjuk, hogy Sáry a legkülönbözőbb stílusú tánctípusokat – magyar tánc, keringő, blues, tangó – vonultatja fel művében. A sorozat azonban korántsem a klasszikus tételtípusok újraértelmezése vagy modernizált változata. A szerző maga így vall erről: „Nem táncolnivalót írok, hanem valami átszűrtebb zenét; azt, amit nekem jelent az adott tánc. Nem érdekel holmi stílusgyakorlatszerű tánczeneírás. A koncertterem absztrakciójának magasába akarom emelni a táncot.” (részlet a lemezbemutató meghívójából)

Tizenhárom tételből áll ez az újkori tánc-szvit. A hangszerösszeállítás a szólódarabtól a kvartettig terjed, de ezen belül meglehetősen erős a zongora dominanciája. Az egyes tételek keletkezési ideje is meglehetősen nagy intervallumot fog át, hiszen találhatunk itt eredeti formájában 1987-ben rögzített miniatűrt épp úgy, mint a kilencvenes évekből, vagy éppen napjainkból valót. A sorozat egyik lényeges eleme a lezáratlanság, a folyamatos bővülés lehetősége.

Hogy mennyire tánczenék Sáry darabjai? Egyáltalán nem azok, ha ragaszkodunk a szó/műfaj eredeti értelméhez. Tánczenék, ha a műzenék felől közelítünk a kérdéshez. Sáry ugyanis nem tesz mást, mint nagynevű elődei (Brahms, Dvorak stb.), akik a táncokat ihlető forrásnak, inspirációs alapnak tekintették. Elvonatkoztat, stilizál, átértékel, átlényegít. Más néven: alkot.

Legeklatánsabb példája ennek a transzformációs alkotásnak a sorozat talán legkedvesebb darabja, az Emlék. Az eredeti Grieg zongoradarabot atomjaira szedi, és újra összerakja. Az egész műtétet megfejeli azzal a lehetetlen ötlettel, hogy az egyik \\\\\\\"vezérszólamot\\\\\\\" füttyszólammá alakítja, amit magának a pianistának kell prezentálnia. Van abban valami hihetetlenül groteszk és hátborzongató, ahogy a cseppet sem nosztalgikus mű hallatán lassan-lassan megelevenedik a hallgató előtt egy füstös budai kispresszó, ahol a jobb időket látott/remélt zongorista inkább magának, mint a nagyérdeműnek maga elé dünnyögve, fütyörészve pilinckázik a pecsétes, koszos bordó függönnyel letakart kopott pianínón.

A másik véglet az elektronikára és élő előadóra komponált Nagymama tánca. Sáry itt egyszerű, de hatásos repetitív darabot kreál a kitűnő fagottművész, Lakatos György játéka által inspirálva.

A két véglet között sok minden előfordul. Szóló cimbalom ópusz (Lassú és friss), fülsértően hamis zongora-klarinét duó (Blues I.) és nagyon virtuóz, nagyon szellemes szóló zongora tétel (Broadway boogie-woogie). Az egyes tételek hossza pontosan annyi, amennyit mindig szívesen meghallgat az ember. Akár többször is. (Cd szöveg)

Csalog Gábor - zongora (1, 2, 3, 4, 6, 8, 9, 11)
Klenyán Csaba - klarinét (2, 4)
Buza Vilmos - nagybőgő (4, 7)
Götz Nándor - szaxofon (4, 8)
Sáry László - zongora (5)
Déri György - cselló (7, 10)
Eckhardt Gábor - zongora (8, 10)
Horn András - klarinét (10)
Mérey Anna - hegedű (11)
Lakatos György - fagott (12)
Vékony Ildikó - cimbalom (13)

Felvétel: Phoenix Studio
Zenei rendező: Wilheim András

Eddigi zenei linkek

Dumitru Farcas: Fecioreasca

Dumitru Farcas
A fecioreasca egy erdélyi tánc. A magyar megfelelője a legényes. Sok változata ismert. Bonyolult tánc sok csapásolással. Erősen improvozatív jellegű. Érdekes módon lányok is táncolják egyes területeken ugyanolyan virtuóz módon mint ahogy a férfiak teszik.

Ada Milea: Obosita (Fáradt)

Ada Milea
A román Cseh Tamásnak, vagy Viszockijnak is nevezik. Dallam- és szövegvilága szerves része a román történelemnek és zenei világnak. Szövegeiben sokszor jeleníti meg ironikusan a román történelem, az ortodox egyház, a román nacionalizmus avitt eszmevilágát. Ada Milea elsősorban a román liberális értelmiség rétegzenésze.

Lucas Ruiz de Ribayaz

Ribayaz
Az Észak-spanyolországi Burgos tartomány Santa Maria Ribarredonda városkájában született 1626 októberében. Tomaso és Catherina legidősebb gyermekként látta meg a napvilágot három testvére után.