KÉPTÁR - Dorothea Lange: Vándorló anya (1936)

A képet Lange 1936 februárjában készítette, mikor meglátogatott egy poros Kaliforniai borsószedő tábort. Jó érzékkel választotta ki a témát. (Később úgy fogalmazott, hogy a ponyva alatt gyermekét szoptató anya szinte mágnesként vonzotta).
Dorothea Lange: Vándorló anya
Összesen hat képet készített, fokozatosan közelítve a családhoz. A felvételek közül az utolsó lett az, amely végül is képpé formálta egy büszke nemzet nehéz időkkel szembeni ellenálló képességét. A hat kép elkészítéséhez szükséges eltökéltség nyilvánvaló, ha belegondolunk hogy Lange nem holmi kisfilmes fényképezőgéppel dolgozott, hanem egy Graflex 4x5 SLR nevű síkfilmes szörnyeteggel.

Hihetetlen módon, Thompson története, épp olyan lenyűgöző, mint maga a portréja. Épp 32 éves mikor Lange rátalál. Thompson egy hét gyermekes anyaként elveszítette tbc-s férjét, munka után vándorolva szállást kapott a vándormunkások táborában a kaliforniai Nipomóban. A családja a gyerekei által megölt madarakon és a közeli földekről szedett fagyott zöldségeken tartotta fenn magát. Nyomorogtak, akárcsak az ott élő 2500 munkás mindegyike. (fototipp.hu)


Eddigi képtár linkek

Jan van Eyck: A genti oltár (részlet)

Eyck: Genti oltár (részlet)
Jan van Eyck munkásságának legkiemelkedőbb alkotása a Genti oltárkép, melyet Jodocus Vujdtsnek és feleségének, Batherine Borluutnak festett. Viharos története van. Túlélte a 16. századi ikonrombolókat, a francia forradalmat, a változó ízlést, és legutóbb a náci fosztogatásokat. A II. világháború után egy sóbányában találták meg.

Kerekes Gábor: Önklónozás

Kerekes Gábor: Önklónozás / Vérem
A kilenc képből álló sorozatban Kerekes Gábor saját vérét, haját, izzadtságát, könnycseppjét, vizeletét fényképezte le. A 2005-ben készült sorozattal, sajátos önreflexióval a művész „részleteiben” mutatja be önmagát.

Szűcs Attila: Ágy

Szűcs Attila: Ágy
A természetes és a mesterséges fényviszonyok, illetve a zárt és nyitott tér viszonya jelenik meg Szűcs Attila képein. E festmények egyrészt megerősítik a befogadóban azt az érzést, hogy a hétköznapi életterének meleg és biztonságos zártsága csupán illúzió: a szobabelsők neonfényben fürdő, megzavart térviszonyú terei éppoly sterilek és fagyosan üresek akár a pénzvilág tárgyalótermeinek világa.