KÉPTÁR - Kerekes Gábor: Önklónozás

A kilenc képből álló sorozatban Kerekes Gábor saját vérét, haját, izzadtságát, könnycseppjét, vizeletét fényképezte le. A 2005-ben készült sorozattal, sajátos önreflexióval a művész „részleteiben” mutatja be önmagát.
Kerekes Gábor: Önklónozás / Vérem
Életút - Kerekes Gábor 1945-ben született, 1964-1973 között fényképész szakmunkásképző iskolába járt, 1973-1974 között a Budapesti Fényképész Szövetkezet segédriportereként dolgozott; 1974-1979 között a Vasipari Kutató Intézet fényképésze volt; 1985-1990 között a Képes 7, 1990-től a Képes Európa fotóriportere, majd szabadúszó fotóművész. 1970-től fényképez, 12 évig szisztematikusan fotózta Budapestet, a Fotóművészet negyedéves pályázatain több nívódíjat kapott. Ebből a periódusából 35 képet tart vállalhatónak.

1992 óta a camera obscura különféle módozataitól kezdve a történeti fotóeljárásokon át a polaroidig terjed technikai repertoárja. Eszköztárából - több eljárás ismeretével - mindig azt választja ki, ami mondanivalójának, a megoldandó feladatnak legjobban megfelel. Érdeklődése mindinkább a történeti technikák felé fordult (sópapír, kimásolópapír); épített magának egy 30x40 cm-es kamerát.

Újabb képei a születés, létezés, halál, elmúlás kérdéskörét kutatják. Megjelennek bennük a mikro- és a makrokozmosz elemei sajátos, kerekes-féle, művészi-tudományos felfogásban. Természetismerete, érdeklődése megmaradt a 19. századi ember szintjén, sőt időnként innen is visszahátrál néhány századot, s az alkimisták köpenyét ölti magára. Az idők során igazi profi vált belőle. artportal.hu

Eddigi képtár linkek

Dorothea Lange: Vándorló anya (1936)

Dorothea Lange: Vándorló anya
A képet Lange 1936 februárjában készítette, mikor meglátogatott egy poros Kaliforniai borsószedő tábort. Jó érzékkel választotta ki a témát. (Később úgy fogalmazott, hogy a ponyva alatt gyermekét szoptató anya szinte mágnesként vonzotta).

Szűcs Attila: Ágy

Szűcs Attila: Ágy
A természetes és a mesterséges fényviszonyok, illetve a zárt és nyitott tér viszonya jelenik meg Szűcs Attila képein. E festmények egyrészt megerősítik a befogadóban azt az érzést, hogy a hétköznapi életterének meleg és biztonságos zártsága csupán illúzió: a szobabelsők neonfényben fürdő, megzavart térviszonyú terei éppoly sterilek és fagyosan üresek akár a pénzvilág tárgyalótermeinek világa.

Marianne von Werefkin: Ősz, 1907

Marianne von Werefkin: Ősz
Marianna Wladimirowna Werefkina ősi orosz nemesi család sarjaként született augusztus 29-én, 1860-ban, Tulán. A nyugati neveltetésben részesült lány tehetségét hamar felismerték. 14 évesen már festeni tanult. Amikor családjával Szentpétervárra költözött 1886-ban, Ilja Jefimovics Repintől vett magánórákat. Vadászat közben, 1888-ban véletlenül lövés érte a jobb kezét, amely maradandó sérülésekkel járt.