A kilenc képből álló sorozatban Kerekes Gábor saját vérét, haját, izzadtságát, könnycseppjét, vizeletét fényképezte le. A 2005-ben készült sorozattal, sajátos önreflexióval a művész „részleteiben” mutatja be önmagát.

Életút - Kerekes Gábor 1945-ben született, 1964-1973 között fényképész szakmunkásképző iskolába járt, 1973-1974 között a Budapesti Fényképész Szövetkezet segédriportereként dolgozott; 1974-1979 között a Vasipari Kutató Intézet fényképésze volt; 1985-1990 között a Képes 7, 1990-től a Képes Európa fotóriportere, majd szabadúszó fotóművész. 1970-től fényképez, 12 évig szisztematikusan fotózta Budapestet, a Fotóművészet negyedéves pályázatain több nívódíjat kapott. Ebből a periódusából 35 képet tart vállalhatónak.

1992 óta a camera obscura különféle módozataitól kezdve a történeti fotóeljárásokon át a polaroidig terjed technikai repertoárja. Eszköztárából - több eljárás ismeretével - mindig azt választja ki, ami mondanivalójának, a megoldandó feladatnak legjobban megfelel. Érdeklődése mindinkább a történeti technikák felé fordult (sópapír, kimásolópapír); épített magának egy 30x40 cm-es kamerát.

Újabb képei a születés, létezés, halál, elmúlás kérdéskörét kutatják. Megjelennek bennük a mikro- és a makrokozmosz elemei sajátos, kerekes-féle, művészi-tudományos felfogásban. Természetismerete, érdeklődése megmaradt a 19. századi ember szintjén, sőt időnként innen is visszahátrál néhány századot, s az alkimisták köpenyét ölti magára. Az idők során igazi profi vált belőle. artportal.hu