KÉPTÁR - Renoir: Jeanne Samary portréja

Leonie Pauline Jeanne Samary francia színésznő március 4-én született, 1857-ben.Apja csellista volt, anyai oldalon két nagynénje, Augustine és Madeleine Brohan szintén színésznő volt a Comédie- Française-ben. 1871-ben, tizennégy évesen konzervatóriumba járt, és tizennyolc évesen, 1874-ben első díjat nyert egy komédia-versenyen.
Jeanne Samary
1874 Augusztus 24-én debütált a Comédie-Française-ben Tartuffe Dorine szerepében. Ismertségre Renoir portréin keresztül tett szert. A több tucat festmény a színésznőről 1877 és 1880 között készült. 1882-ben feleségül ment Paul Lagardehez, akitől három gyermeket szült, de csak két lány maradt életben. 1877-ben némi elégedetlenséget szült a színésznő számára Sarah Bernard portréinak hatalmas sikere. Nem sokkal halála előtt írt egy bájos könyvet a gyermekek számára, Charlotte Gourmandises (1890) címmel. A színésznő 1890-ben, 33 évesen tífuszban halt meg.

A festményt Pierre-Auguste Renoir 1877-ben készítette. A kép jelenleg a moszkvai Puskin múzeumban látható.

Renoir munkáscsaládban született, apja szabó, anyja szabósegéd volt. 3 éves korában (1845) a család Párizsba költözött, és a Louvre közelében talált szállást, ami akkor nem csak múzeum volt, hanem irodákat és lakásokat is magában foglalt. 13 éves korában porcelánfestőnek kezdett tanulni, 15 éves korától már olyan jó eredményeket ért el, hogy a manufaktúrában tapasztalt munkásoknak való, igényes feladatokat bíztak rá. Béréből önállóan meg tudott élni, sőt jutott szülei támogatására is. Szabad idejében gyakran látogatta a Louvre-t. A gépi festési eljárások bevezetése miatt azonban 17 éves korában a manufaktúra bezárt. Ezután Renoir alkalmi munkákból élt, például nemesek címereit festette. Az 1870-es porosz–francia háború idején önkéntesnek jelentkezett a lovassághoz. 1871-ben a fővárosba visszatérve a párizsi kommün forgatagába került. A felkelők hadkötelesnek nyilvánították, menekülni próbált, de az ellenfél fogságába esett. 1881-1882-ben három nagyobb utazást is tett Algériában, Olaszországban majd újra Algériában. 1892-től jelentkeztek nála a reumás artritisz első jelei. A földközi-tengeri klíma kedvezően hatott az egészségére, ezért 1907-ben végleg letelepedett itt. Fokozatosan kerekesszékbe kényszerült, ecsetjét kezéhez kötöztette, mert tartani már nem bírta. 1919-ben, 78 éves korában hunyt el. Sírja az essoyes-i temetőben, Aube megyében, Champagne vidékén található. (wikipédia – rövidítve)

Eddigi képtár linkek

Szűcs Attila: Ágy

Szűcs Attila: Ágy
A természetes és a mesterséges fényviszonyok, illetve a zárt és nyitott tér viszonya jelenik meg Szűcs Attila képein. E festmények egyrészt megerősítik a befogadóban azt az érzést, hogy a hétköznapi életterének meleg és biztonságos zártsága csupán illúzió: a szobabelsők neonfényben fürdő, megzavart térviszonyú terei éppoly sterilek és fagyosan üresek akár a pénzvilág tárgyalótermeinek világa.

Dorothea Lange: Vándorló anya (1936)

Dorothea Lange: Vándorló anya
A képet Lange 1936 februárjában készítette, mikor meglátogatott egy poros Kaliforniai borsószedő tábort. Jó érzékkel választotta ki a témát. (Később úgy fogalmazott, hogy a ponyva alatt gyermekét szoptató anya szinte mágnesként vonzotta).

Markus Schinwald: Basil (2005)

Markus Schinwald: Basil
Marcus Schinwald (1973, Salzburg) a nemzetközi kortárs színtér sajátos karakterû alkotója, aki pályája kezdetétõl, a 90-es évek vége óta számos kiállítást valósított meg a kísérletezõ típusú munkákat bemutató európai intéz­mé­nyekben, s ezek során a kortárs mûvészeti élet progresszív kurátoraival dolgozott együtt.