KÉPTÁR - Renoir: Jeanne Samary portréja

Leonie Pauline Jeanne Samary francia színésznő március 4-én született, 1857-ben.Apja csellista volt, anyai oldalon két nagynénje, Augustine és Madeleine Brohan szintén színésznő volt a Comédie- Française-ben. 1871-ben, tizennégy évesen konzervatóriumba járt, és tizennyolc évesen, 1874-ben első díjat nyert egy komédia-versenyen.
Jeanne Samary
1874 Augusztus 24-én debütált a Comédie-Française-ben Tartuffe Dorine szerepében. Ismertségre Renoir portréin keresztül tett szert. A több tucat festmény a színésznőről 1877 és 1880 között készült. 1882-ben feleségül ment Paul Lagardehez, akitől három gyermeket szült, de csak két lány maradt életben. 1877-ben némi elégedetlenséget szült a színésznő számára Sarah Bernard portréinak hatalmas sikere. Nem sokkal halála előtt írt egy bájos könyvet a gyermekek számára, Charlotte Gourmandises (1890) címmel. A színésznő 1890-ben, 33 évesen tífuszban halt meg.

A festményt Pierre-Auguste Renoir 1877-ben készítette. A kép jelenleg a moszkvai Puskin múzeumban látható.

Renoir munkáscsaládban született, apja szabó, anyja szabósegéd volt. 3 éves korában (1845) a család Párizsba költözött, és a Louvre közelében talált szállást, ami akkor nem csak múzeum volt, hanem irodákat és lakásokat is magában foglalt. 13 éves korában porcelánfestőnek kezdett tanulni, 15 éves korától már olyan jó eredményeket ért el, hogy a manufaktúrában tapasztalt munkásoknak való, igényes feladatokat bíztak rá. Béréből önállóan meg tudott élni, sőt jutott szülei támogatására is. Szabad idejében gyakran látogatta a Louvre-t. A gépi festési eljárások bevezetése miatt azonban 17 éves korában a manufaktúra bezárt. Ezután Renoir alkalmi munkákból élt, például nemesek címereit festette. Az 1870-es porosz–francia háború idején önkéntesnek jelentkezett a lovassághoz. 1871-ben a fővárosba visszatérve a párizsi kommün forgatagába került. A felkelők hadkötelesnek nyilvánították, menekülni próbált, de az ellenfél fogságába esett. 1881-1882-ben három nagyobb utazást is tett Algériában, Olaszországban majd újra Algériában. 1892-től jelentkeztek nála a reumás artritisz első jelei. A földközi-tengeri klíma kedvezően hatott az egészségére, ezért 1907-ben végleg letelepedett itt. Fokozatosan kerekesszékbe kényszerült, ecsetjét kezéhez kötöztette, mert tartani már nem bírta. 1919-ben, 78 éves korában hunyt el. Sírja az essoyes-i temetőben, Aube megyében, Champagne vidékén található. (wikipédia – rövidítve)

Eddigi képtár linkek

Kerekes Gábor: Önklónozás

Kerekes Gábor: Önklónozás / Vérem
A kilenc képből álló sorozatban Kerekes Gábor saját vérét, haját, izzadtságát, könnycseppjét, vizeletét fényképezte le. A 2005-ben készült sorozattal, sajátos önreflexióval a művész „részleteiben” mutatja be önmagát.

Jan van Eyck: A genti oltár (részlet)

Eyck: Genti oltár (részlet)
Jan van Eyck munkásságának legkiemelkedőbb alkotása a Genti oltárkép, melyet Jodocus Vujdtsnek és feleségének, Batherine Borluutnak festett. Viharos története van. Túlélte a 16. századi ikonrombolókat, a francia forradalmat, a változó ízlést, és legutóbb a náci fosztogatásokat. A II. világháború után egy sóbányában találták meg.

Marianne von Werefkin: Ősz, 1907

Marianne von Werefkin: Ősz
Marianna Wladimirowna Werefkina ősi orosz nemesi család sarjaként született augusztus 29-én, 1860-ban, Tulán. A nyugati neveltetésben részesült lány tehetségét hamar felismerték. 14 évesen már festeni tanult. Amikor családjával Szentpétervárra költözött 1886-ban, Ilja Jefimovics Repintől vett magánórákat. Vadászat közben, 1888-ban véletlenül lövés érte a jobb kezét, amely maradandó sérülésekkel járt.