Kép és szöveg: ©Rédley Tamás

Iancu Laura néprajzkutató
Ott a hazám, ahol vagyok


http://riport.ro/images/2007/Er6_17/laura1.jpg
Csángó költõként ismerik, a Moldvai Magyarság címû havilap szerkesztõje. Iancu Laura huszonnyolc éves, tizenhat éve hagyta el szülõföldjét, a moldvai Magyarfalut. Budapesten él, tanítói, hittantanári, politológiai diplomája van. Ma néprajzot tanul, doktori disszertációját írja. Nincs se csángó költõ, se csángó nyelv. És elsõsorban embernek születtem, másodsorban magyarnak, csángómagyarnak – vallja. Rédley Tamás interjúja.

Hol helyezné el a Moldvai Magyarságot a sajtópalettán?

Profilját tekintve elsõsorban mûvelõdési lapként határoznám meg. Tájékoztat, nevel, segíti a csángókérdést nem ismerõ érdeklõdõket. A legfontosabb szerepe az, hogy magas színvonalon igyekszik egybegyûjteni a Moldvában folyó vagy a moldvai magyarokkal kapcsolatos eseményeket. Nincs abban a kényelmes helyzetben, hogy egy profilra korlátozza ténykedését. Egymaga van, több mindennel kell foglalkoznia: aktuális eseményekkel, történelmi folyamatokkal, néprajzi, szépirodalmi kérdésekkel.

A lap a moldvai magyarság lapjaként van meghatározva, de csak pár tucat csángó tud magyarul olvasni. Ki az olvasóközönség?

Nem tudok pontosan válaszolni erre a kérdésre, a lap mindenkinek szól. Számos elõfizetõje van az egész világból. Magyarországon 300 példányt adunk el közkönyvtáraknak. Ismert és elismert lap. Azt csak sajnálni lehet, hogy látszólag nem a csángóknak készítjük. Pontosabban: nekik szólna igazából, de valójában nem tudják elolvasni. Fokozatok maradtak ki a csángók mûvelõdéstörténetében, és ezt az ûrt nem tudjuk másként betölteni.

Tud-e más csángó folyóiratról?

Létezik még két csángó lap. Az egyiket Moldvában készítik, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége adja ki, Szász Csilla csíkfalui tanító szerkesztésében, Reverinda címmel. E gyereklap a csángó oktatási program szerves része. A másikat Budapesten készítik a Magyarországon élõ csángó fiatalok, egyetemisták, Csángó Tükör címmel. Témája elsõsorban irodalom, néprajz, nyelvészet. S ha jól tudom, Duma István Andrásnak, a Szeret-Klézse Alapítványnak is van egy periodikája.

Hogyan látják, kezelik Budapesten a csángókérdést?

Sajnálatos, hogy kevesen rendelkeznek személyes tapasztalattal a csángókat illetõen. Nagyon változó a kép az emberek fejében. Csak nagy kategóriákba lehetne összegezni a nézõpontokat. Vannak mitologizálók, magyar nemzeti válságokat a csángó példára vonatkoztatók. Van, akinek nem az a kérdés, hogy lesznek-e holnap csángók, hanem az, hogy õ megtette-e értük a tõle telhetõt. És van, akit irritál a kérdés, mondván, kidobott pénz az ügyre szánt erõfeszítés, mert a helyzet menthetetlen.

Ön 16 éve él távol Moldvától. Mennyire tartja reálisnak a saját csángóképét?

Az elmúlt majdnem két évtized alatt hangsúlyosabb lett a szülõföldhöz való viszonyulásban a racionalitás, mint az érzelmi jelleg. Az érzelem immár nem egy negatív, nem kívánt identitás, hanem a maga helyére került. Valamivel letisztultabb talán, de korántsem egy befejezett folyamat.

A Budapesten tanuló csángó diákok mekkora hányada tér vissza a diplomaszerzés után Moldvába?

A kérdés elég összetett. Az ember itt Budapesten megteremt egy „világot”, egy életteret, beleszövõdik egy eleven, élõ testbe. Aztán egyszer csak eszébe jut, honnan is jött, és hogy ezzel mit is kezdjen. Nehéz beavatkozni egy bizonyosnak látszó folyamatba csak azért, mert… Nagy részük itt marad, és példás családot alapít. Semmit nem kérhetünk számon rajtuk. Biztos vagyok benne, hogy szívükön viselik az otthon maradottak ügyét.

Pedig a csángók felsõfokú oktatásának az lenne a célja, hogy visszatérve segítsék a nyelvi, kulturális megmaradást, legyen végre csángó értelmiség.

Igen, a magyarországi ösztöndíjak valóban egy ilyen tendenciát próbálnak befolyásolni, de ilyen céllal nem látszik mûködõképesnek az értelmiség-gyártás. Másrészt, miért szûkítsük le a kérdést, a felelõsséget pusztán a csángókra, a csángó értelmiségre? Az foglalkozzon a kérdéssel, aki ért hozzá, aki professzionálisan jó irányba tudja terelni a dolgokat. Ez nem származási, hanem szakmai kérdés. Azt se tartom bûnnek, ha nem tanítók, tanárok, hanem orvosok, mérnökök lesznek az itt tanulókból. Akármerre sodorja az élet õket, jól fogják majd tenni azt, amit számon kérnek tõlük. Amúgy pedig igenis van értelmiségi rétegük a csángóknak Moldvában, csakhogy õk már román anyanyelvûek. Számtalan magas rangú személyiség csángó születésû. A probléma a csángó társadalom sajátos szerkezetébõl adódik, abból, hogy nem jött létre a társadalmi rétegek közötti átjárás, szolidaritás. Az is igaz, hogy e csángó értelmiség nem foglalkozik a csángó kérdéssel.

Ön számos lapban publikál, versei jelennek meg, két kötete is napvilágot látott. A köztudatban csángó költõ. Mennyiben csángó az Ön költészete?

Nem lehet azt mondani írásaimra, hogy csángó versek, legfeljebb a származásomra. Ez egy rám ragasztott bélyeg. A versek képi világában megjelennek csángó motívumok, ennyiben valóban elüt a megszokott költeményekétõl. Ez a bélyeg egy ambivalens viszonyulást tart fenn és generál újjá az olvasók körében. Ez az oka annak, hogy sokan olyat keresnek a sorokban, ami nincs is ott. Azt is mondták – igaz, nem nekem –, hogy nem is vagyok költõ, csak jó idõben jó helyen voltam, s az egészet annak köszönhetem, hogy nincs sok csángó költõ, nincs riválisom.

Kik vannak még?

Tisztázzuk azt, van-e csángó irodalom, csángó költõ! Szerintem nincs ilyen. Moldvából Duma István Andrást említhetném, aki valóban nyelvjárásban ír, de nem tudom, milyen nyelvjárásban, hiszen az nem a csángó, még csak nem is Klézse, hanem „Duma András nyelvjárása”. Õ inkább nevezhetõ csángó költõnek. Klézsén él. Én mégis moldvai magyar írónak hívom. Csángó nyelv nincs. Csángó nyelvjárás van. Ez a nyelvjárás a tudomány számára egy ideig roppant érdekesnek fog számítani. De a csángók oldaláról nézve és a moldvai magyarság jövõjét illetõen már nem ilyen ígéretes a helyzet.
A 21. században ezzel a nyelvjárással már nem lehet élni. Világosan kell látni, megszûnt a folklór-korszak, a hagyományos világ Moldvában. Vagy fölzárkóznak a román nyelvbe, hogy korszerû formában fejezhessék ki önmagukat, vagy a magyar köznyelvbe integrálódnak. Olyan választóvonalhoz értek a csángók e kérdéssel kapcsolatban, mint még soha máskor.

A csángó kultúra egyik ékköve a sajátos nyelvi világa. Ha ez eltûnik, és a folklór-korszaknak is vége, mi marad?

A csángók saját maguk a nyelvükben sem kulturális, sem egyéb hasznot nem látnak. Kétségtelen, hogy a nyelv egy abszolút érték, és jó volna megõrizni, de a világ mindig is arról szólt, hogy bizonyos korok lecsengnek, mások felemelkednek, és ez alól a moldvaiak sem képeznek kivételt. El kell fogadnunk, hogy a jelenlegi csángó nyelvjárással sem egyéni, sem közösségi szinten nem lehet már érvényesülni.

Budapesten él, Moldvától majdnem ezer kilométerre. Van Önben valami missziótudat?

Nincs. Mégis, az egész életem szinte csak a csángók körül forog. Tudatosan. Minden kutatásom témája a csángókkal kapcsolatos. Élõ kapcsolatban vagyok a szülõfalummal. Nem helyfüggõ az, hogy segíteni tudjam az otthon maradtakat. Gondoljunk a már említett, helyben élõ, de a kérdéshez tétlenül viszonyuló csángókra. A mai világban, amikor felszámolják a határokat, az internet a szobába hozza az univerzumot, nem lehet és nem szabad azt mondani, hogy csak otthon lehet tenni valamit a csángók érdekében.
Biztos vagyok benne, hogy mindig lesz annyi és olyan lelkületû ember, aki vállalja a Moldvában való tevékenykedést. Nem várható el az, hogy az illetõk csángók legyenek. Mindegy, hogy a csángókat Moldvában magyar nyelvre tanítók csángók, székelyek vagy magyarországiak. Én hiába vagyok csángó: egyszerû, nincstelen ember vagyok. Nem is tudnék a csángókon segíteni, hiszen nem rendelkezem olyan kapcsolatrendszerrel, hogy egy szalmaszálat is odébb tegyek az érdekükben. A csángók nincsenek olyan hatalmi pozíciókban, hogy különösebb dolgokat véghez tudnának vinni a maguk és népük érdekében.

Hazaköltözik-e valaha Moldvába?

Szerencsétlen kérdés. Azt gondolom, hogy az ember elsõdlegesen embernek és nem csángónak születik. Az valóban az élet egyik nagy kérdése, hogy a kettõt hogyan egyezteti majd össze. Tisztában vagyok azzal, hogy egyszer csak nálam is aktuális lesz ennek a feladatnak a megoldása.

Hol az Ön hazája?

Az én hazám mindig ott van, ahol én vagyok. És az én hazámat mindig azok lakják, akikhez tartozom, és akik hozzám tartoznak.

 www.arta.hu