SZÖVEGTÁR - Roland Barthes A studiumról és a punktumról (részlet)

(…) Az első elem nyilvánvalóan térbeli, a képmező fogalomkörébe tartozik. Ezt elég könnyen érzékelem, ismereteim és műveltségem függvényében. Ez a képmező lehet többé-kevésbé stilizált, többé-kevésbé sikerült aszerint, hogy mennyire ügyes vagy szerencsés a fényképész, de mindig valami tipikus információt hordoz;
Roland Barthes
felkelés, Nicaragua, s a velük összefüggő jeleket mutatja: nincstelen civil harcosokat, romos utcákat, halottakat, fájdalmas jeleneteket, a napfényt és a helybéliek elszánt tekintetét. Ezer és ezer fénykép készül az ilyen képmezőről. Ezek a képek kiváltanak belőlem egyfajta általános érdeklődést, olykor meg is hatnak, de ez az érzelem egy morális és politikai kultúra racionális közvetítőrendszerén megy át. Amit a képek iránt érzek, az a közepes intenzitású érzelem birodalmába tartozik, már-már dresszúra eredménye. Nemigen találok igazán jó szót a franciában erre az emberi érdeklődésre; de azt hiszem, a latinban megvan ez a szó: studium. (…)

A második elem megtöri a studiumot. Most nem én keresem (a studium-mezőt ugyanis én ruházom fel szuverén tudatommal), hanem ő tör elő a jelenetből, s átjár akár a nyíl. Van a latinban egy szó, amely ezt a sérülést, szúrást, ezt a hegyes szerszám okozta ismertetőjegyet jelöli. (…) Ezt a studiumot megzavaró második elemet én punktumnak nevezem (…).

Roland Barthes: Világoskamra (Ferch Magda fordítása, Európa Kiadó 1985) - 34. oldal.


Eddigi szövegtár linkek

Forgách András: A hírnévről

Forgách Péter
„az ember hiába, ha megszeret valakit, még akkor is, ha már egyáltalán nem szereti, még mindig valami szeretethez hasonló fájdalom kínozza” Forgách András: Zehuze

Galsai Pongrác: Egy hipochonder emlékiratai

Galsai Gráci
„A Hipochondert életem főművének szánom, minthogy egyebek közt az élet értelmét kívánom megfejteni benne. Szóval várj még egy csöppet, ne nyugtalankodj, hamarosan mindenre fény derül.”

Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája

Vilém Flusser
„A fényképész a saját fogalmait fotografikus képekké rejtjelezi, azért, hogy másoknak információkat adjon, másoknak modelleket állítson és ezzel halhatatlanná váljon mások emlékezetében. A készülék azért rejtjelezi a beleprogramozott fogalmakat képekké, hogy a társadalmat visszacsatoló magatartásra programozza a készülékek állandó tökéletesítése érdekében. Ha sikerülne a fotókritikának a fényképekből kibogozni ezt a kétféle szándékot, azzal megfejtené a fotografikus üzeneteket.”