SZÖVEGTÁR - Forgách András: A hírnévről

„az ember hiába, ha megszeret valakit, még akkor is, ha már egyáltalán nem szereti, még mindig valami szeretethez hasonló fájdalom kínozza” Forgách András: Zehuze
Forgách Péter

Forgách András: Aki nincs / 39. A hírnévről

Amikor a kolostorát már kezdték úgy emlegetni, hogy Chan Chu kolostora, Chan Chu fogta magát és útra kelt. Soha többé nem tért oda vissza, de ahány helyen megfordult, ahány helyen fölbukkanni látták, valamit rögtön elneveztek róla. Elég volt megérintenie egy tárgyat, elég volt valamit hosszabban szemlélnie. Chan Chu szenvedett.
– Én olyan hiú vagyok – mondta valakinek, aki egy darabon elkísérte az útján –, hogy szeretném az emlékemet is kitörölni a világból, de félek, hogy annak még a helyét is úgy neveznék: „Chan Chu kitörölt emléke”, és ebbe még a halálom után is belebetegednék.
Az útitársa hallgatott. Később mindenhol csak úgy nevezték: Chan Chu útitársa (aki hallgatott).

*

Forgách András 1952-ben született Budapesten. Az ELTE Bölcsészkarán 1976-ban diplomázott történelem-filozófia szakon, diplomamunkájátt James Joyce és a filozófia nyelvi fordulata címmel írta. Attól kezdve különbözo színházaknál volt dramaturg, egészen 1984-ig, amikor szellemi szabadfoglalkozású lett. Azóta írásból, fordításból, rajzolásból él.
Négy könyvet publikált: Két dráma (Cserépfalvi) Valami Figaro-féle alak (esszék, Jelenkor), Aki nincs (regény, Magvető), Gonosz siker (esszék, Magvető). Ismertebb színművei: A pincér, Vitellius, Mandulák, Játékos, A szűz, a hulla, a püspök és a kések; forgatókönyvei: Románc, Árnyék a havon, Hosszú alkony. Grafikai munkákat, illusztrációkat is közöl. A tevékenységét kísérő fontosabb elismerések: Kritikusok díja, Szép Ernő díj, Jászai Mari díj, Szinnyei Júlia díj.


Eddigi szövegtár linkek

Cselényi Béla: Satnya Nyuszi első karácsonya Ausztráliában

Cselényi Béla
Cselényi Béla vagyok; Kolozsváron születtem, 1955-ben és 1987.XII.23. óta Budapesten élek. Sokáig a Magyar Rádióban dolgoztam; pár napja megváltozott a munkahelyem (2007). Több verses kötetem jelent meg.

Roland Barthes A studiumról és a punktumról (részlet)

Roland Barthes
(…) Az első elem nyilvánvalóan térbeli, a képmező fogalomkörébe tartozik. Ezt elég könnyen érzékelem, ismereteim és műveltségem függvényében. Ez a képmező lehet többé-kevésbé stilizált, többé-kevésbé sikerült aszerint, hogy mennyire ügyes vagy szerencsés a fényképész, de mindig valami tipikus információt hordoz;

Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája

Vilém Flusser
„A fényképész a saját fogalmait fotografikus képekké rejtjelezi, azért, hogy másoknak információkat adjon, másoknak modelleket állítson és ezzel halhatatlanná váljon mások emlékezetében. A készülék azért rejtjelezi a beleprogramozott fogalmakat képekké, hogy a társadalmat visszacsatoló magatartásra programozza a készülékek állandó tökéletesítése érdekében. Ha sikerülne a fotókritikának a fényképekből kibogozni ezt a kétféle szándékot, azzal megfejtené a fotografikus üzeneteket.”