SZÖVEGTÁR - Szentkuthy Miklós: Prae (részlet)

Hamvas Béla: „Nyelve megfoghatónak látszik. Mégsem megfogható. Úgylátszik meg lehet támadni. Mégsem lehet. Vannak hibái. De ezek a hibák egy más oldalról erények és minden esetben magához a műhöz tartoznak, ami nélkül éppen ez a mű elképzelhetetlen...”
Szentkuthy Miklós

Prae (Leatrice leírása, részlet)

Vannak szemek, melyeknek fizikai felülete és mintegy a lelki felülete teljesen azonosak: ezek üres, tartalmatlan és meddő-nézésű szemek. Vannak aztán bizonyos «mély» szemek, ahol ez a távolság a kétféle «felület» között oly nagy, hogy a „fizikai” szinte teljesen elenyészik, és az egész szem azt a benyomást kelti, mint egy végtelen hosszú enfilade szobasor utolsó árnyékos szobája, vagy mint egy alacsony szoba plafonja, amelyen perspektivikus freskó van, és így a szoba szinte az égboltig látszik kitágulni felfelé: a szem sokkal messzebbről («mélyebbről») jön, mint az arc, és elveszti fizikai egyszerűségének és homogénségének jellegét, hogy helyette külön térszuggesztiót alkosson magának, tele árnyékokkal és a folytonos mélyülés plasztikus fokozataival. Mintha egy meleg sátor legmélyébe néznénk, ahol nincs fény és világosság, csak a távolság érzése, amely sugárként realizálható csak számunkra. Ilyen «mély» szem volt Leatrice-é. Sötétszürke volt a pupillája körül a gyűrű, amely puhán hullámzott-úszott a szemében. Ha forgatta, nem volt semmi élesség vagy határozottság a szeme mozgásában, mert valahogy a szeme nemcsak a pupilla körüli kis részre redukálódott, hanem nézés volt a homloka alsó sávjától kezdve azt arccsontjáig minden. Amint a modern lakásokban az egy lámpára lokalizált fényforrás helyett a rejtett lámpákból előszűrt, szétszórt fényt szeretik: így Leatrice szeménél is ez valósult meg, mert nem a pupillájáról villantak le az éles nézés-nyilak, hanem egész középső arca egy hullámzó, sötétszürke nézés-terület volt. Az írisz lebegni látszott ebben a homály-sátorban, minden kötöttség nélkül.


A Prae 1934-ben jelent meg először, Budapesten, a szerző költségén. Szentkuthy Miklós művét 1928 és 1932 – 20 és 24 éves kora – között írta. Tehát a Prae idén 70 éves. Nagy kor, úgy is mondhatnók, hogy klasszikus-modern kor, de még ma sem vagyunk benne biztosak, hogy beilleszkedett, beillesztették a modern magyar irodalomba. Mindenesetre rengeteget írtak róla Németh Lászlótól kezdve egészen napjainkig. Kötetnyi tanulmány született erről a monolitikus, semmivel sem összehasonlítható, talányos műfajú műről. „Ebben a könyvben minden benne van. Az élet lírai intenzitása és egyben egészen magas, mondhatnám egyetemi nívón álló filozófia. Legfőbb célom az volt, hogy a modern filozófia és matematika problémáit felszívjam a modern divatba, szerelembe és az élet minden megnyilatkozásába.” Szentkuthy Miklós

Eddigi szövegtár linkek

Salvador Dalí naplójából

Salvador Dalí
Nehéz akár fél óráig is fenntartani a világ feszült figyelmét. Nekem ez húsz évig sikerült, és mindennap. Az volt a jelszavam, hogy „beszéljenek csak Dalíról, az se baj, ha jót mondanak róla.” Elértem, hogy az újságok húsz éven keresztül érthetetlenebbnél érthetetlenebb híreket küldjenek szét a világba.

Szőcs Géza: Vörös folt távolodik a hómezőn

Szőcs Géza: Párbaj
Különleges szóképek, mitikus „mesék”, ősi képzetek és modern fogalmak kavarognak e rövid kis versben, de talán az 1979-ben kiadott Párbaj egész kötetében. E kötet az első verseskönyvem volt kamaszkorom hajnalán.

Forgách András: A hírnévről

Forgách Péter
„az ember hiába, ha megszeret valakit, még akkor is, ha már egyáltalán nem szereti, még mindig valami szeretethez hasonló fájdalom kínozza” Forgách András: Zehuze