SZÖVEGTÁR - Szentkuthy Miklós: Prae (részlet)

Hamvas Béla: „Nyelve megfoghatónak látszik. Mégsem megfogható. Úgylátszik meg lehet támadni. Mégsem lehet. Vannak hibái. De ezek a hibák egy más oldalról erények és minden esetben magához a műhöz tartoznak, ami nélkül éppen ez a mű elképzelhetetlen...”
Szentkuthy Miklós

Prae (Leatrice leírása, részlet)

Vannak szemek, melyeknek fizikai felülete és mintegy a lelki felülete teljesen azonosak: ezek üres, tartalmatlan és meddő-nézésű szemek. Vannak aztán bizonyos «mély» szemek, ahol ez a távolság a kétféle «felület» között oly nagy, hogy a „fizikai” szinte teljesen elenyészik, és az egész szem azt a benyomást kelti, mint egy végtelen hosszú enfilade szobasor utolsó árnyékos szobája, vagy mint egy alacsony szoba plafonja, amelyen perspektivikus freskó van, és így a szoba szinte az égboltig látszik kitágulni felfelé: a szem sokkal messzebbről («mélyebbről») jön, mint az arc, és elveszti fizikai egyszerűségének és homogénségének jellegét, hogy helyette külön térszuggesztiót alkosson magának, tele árnyékokkal és a folytonos mélyülés plasztikus fokozataival. Mintha egy meleg sátor legmélyébe néznénk, ahol nincs fény és világosság, csak a távolság érzése, amely sugárként realizálható csak számunkra. Ilyen «mély» szem volt Leatrice-é. Sötétszürke volt a pupillája körül a gyűrű, amely puhán hullámzott-úszott a szemében. Ha forgatta, nem volt semmi élesség vagy határozottság a szeme mozgásában, mert valahogy a szeme nemcsak a pupilla körüli kis részre redukálódott, hanem nézés volt a homloka alsó sávjától kezdve azt arccsontjáig minden. Amint a modern lakásokban az egy lámpára lokalizált fényforrás helyett a rejtett lámpákból előszűrt, szétszórt fényt szeretik: így Leatrice szeménél is ez valósult meg, mert nem a pupillájáról villantak le az éles nézés-nyilak, hanem egész középső arca egy hullámzó, sötétszürke nézés-terület volt. Az írisz lebegni látszott ebben a homály-sátorban, minden kötöttség nélkül.


A Prae 1934-ben jelent meg először, Budapesten, a szerző költségén. Szentkuthy Miklós művét 1928 és 1932 – 20 és 24 éves kora – között írta. Tehát a Prae idén 70 éves. Nagy kor, úgy is mondhatnók, hogy klasszikus-modern kor, de még ma sem vagyunk benne biztosak, hogy beilleszkedett, beillesztették a modern magyar irodalomba. Mindenesetre rengeteget írtak róla Németh Lászlótól kezdve egészen napjainkig. Kötetnyi tanulmány született erről a monolitikus, semmivel sem összehasonlítható, talányos műfajú műről. „Ebben a könyvben minden benne van. Az élet lírai intenzitása és egyben egészen magas, mondhatnám egyetemi nívón álló filozófia. Legfőbb célom az volt, hogy a modern filozófia és matematika problémáit felszívjam a modern divatba, szerelembe és az élet minden megnyilatkozásába.” Szentkuthy Miklós

Eddigi szövegtár linkek

Roland Barthes A studiumról és a punktumról (részlet)

Roland Barthes
(…) Az első elem nyilvánvalóan térbeli, a képmező fogalomkörébe tartozik. Ezt elég könnyen érzékelem, ismereteim és műveltségem függvényében. Ez a képmező lehet többé-kevésbé stilizált, többé-kevésbé sikerült aszerint, hogy mennyire ügyes vagy szerencsés a fényképész, de mindig valami tipikus információt hordoz;

Galsai Pongrác: Egy hipochonder emlékiratai

Galsai Gráci
„A Hipochondert életem főművének szánom, minthogy egyebek közt az élet értelmét kívánom megfejteni benne. Szóval várj még egy csöppet, ne nyugtalankodj, hamarosan mindenre fény derül.”

Salvador Dalí naplójából

Salvador Dalí
Nehéz akár fél óráig is fenntartani a világ feszült figyelmét. Nekem ez húsz évig sikerült, és mindennap. Az volt a jelszavam, hogy „beszéljenek csak Dalíról, az se baj, ha jót mondanak róla.” Elértem, hogy az újságok húsz éven keresztül érthetetlenebbnél érthetetlenebb híreket küldjenek szét a világba.