SZÖVEGTÁR - Szentkuthy Miklós: Prae (részlet)

Hamvas Béla: „Nyelve megfoghatónak látszik. Mégsem megfogható. Úgylátszik meg lehet támadni. Mégsem lehet. Vannak hibái. De ezek a hibák egy más oldalról erények és minden esetben magához a műhöz tartoznak, ami nélkül éppen ez a mű elképzelhetetlen...”
Szentkuthy Miklós

Prae (Leatrice leírása, részlet)

Vannak szemek, melyeknek fizikai felülete és mintegy a lelki felülete teljesen azonosak: ezek üres, tartalmatlan és meddő-nézésű szemek. Vannak aztán bizonyos «mély» szemek, ahol ez a távolság a kétféle «felület» között oly nagy, hogy a „fizikai” szinte teljesen elenyészik, és az egész szem azt a benyomást kelti, mint egy végtelen hosszú enfilade szobasor utolsó árnyékos szobája, vagy mint egy alacsony szoba plafonja, amelyen perspektivikus freskó van, és így a szoba szinte az égboltig látszik kitágulni felfelé: a szem sokkal messzebbről («mélyebbről») jön, mint az arc, és elveszti fizikai egyszerűségének és homogénségének jellegét, hogy helyette külön térszuggesztiót alkosson magának, tele árnyékokkal és a folytonos mélyülés plasztikus fokozataival. Mintha egy meleg sátor legmélyébe néznénk, ahol nincs fény és világosság, csak a távolság érzése, amely sugárként realizálható csak számunkra. Ilyen «mély» szem volt Leatrice-é. Sötétszürke volt a pupillája körül a gyűrű, amely puhán hullámzott-úszott a szemében. Ha forgatta, nem volt semmi élesség vagy határozottság a szeme mozgásában, mert valahogy a szeme nemcsak a pupilla körüli kis részre redukálódott, hanem nézés volt a homloka alsó sávjától kezdve azt arccsontjáig minden. Amint a modern lakásokban az egy lámpára lokalizált fényforrás helyett a rejtett lámpákból előszűrt, szétszórt fényt szeretik: így Leatrice szeménél is ez valósult meg, mert nem a pupillájáról villantak le az éles nézés-nyilak, hanem egész középső arca egy hullámzó, sötétszürke nézés-terület volt. Az írisz lebegni látszott ebben a homály-sátorban, minden kötöttség nélkül.


A Prae 1934-ben jelent meg először, Budapesten, a szerző költségén. Szentkuthy Miklós művét 1928 és 1932 – 20 és 24 éves kora – között írta. Tehát a Prae idén 70 éves. Nagy kor, úgy is mondhatnók, hogy klasszikus-modern kor, de még ma sem vagyunk benne biztosak, hogy beilleszkedett, beillesztették a modern magyar irodalomba. Mindenesetre rengeteget írtak róla Németh Lászlótól kezdve egészen napjainkig. Kötetnyi tanulmány született erről a monolitikus, semmivel sem összehasonlítható, talányos műfajú műről. „Ebben a könyvben minden benne van. Az élet lírai intenzitása és egyben egészen magas, mondhatnám egyetemi nívón álló filozófia. Legfőbb célom az volt, hogy a modern filozófia és matematika problémáit felszívjam a modern divatba, szerelembe és az élet minden megnyilatkozásába.” Szentkuthy Miklós

Eddigi szövegtár linkek

Roland Barthes A studiumról és a punktumról (részlet)

Roland Barthes
(…) Az első elem nyilvánvalóan térbeli, a képmező fogalomkörébe tartozik. Ezt elég könnyen érzékelem, ismereteim és műveltségem függvényében. Ez a képmező lehet többé-kevésbé stilizált, többé-kevésbé sikerült aszerint, hogy mennyire ügyes vagy szerencsés a fényképész, de mindig valami tipikus információt hordoz;

Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája

Vilém Flusser
„A fényképész a saját fogalmait fotografikus képekké rejtjelezi, azért, hogy másoknak információkat adjon, másoknak modelleket állítson és ezzel halhatatlanná váljon mások emlékezetében. A készülék azért rejtjelezi a beleprogramozott fogalmakat képekké, hogy a társadalmat visszacsatoló magatartásra programozza a készülékek állandó tökéletesítése érdekében. Ha sikerülne a fotókritikának a fényképekből kibogozni ezt a kétféle szándékot, azzal megfejtené a fotografikus üzeneteket.”

Cselényi Béla: Satnya Nyuszi első karácsonya Ausztráliában

Cselényi Béla
Cselényi Béla vagyok; Kolozsváron születtem, 1955-ben és 1987.XII.23. óta Budapesten élek. Sokáig a Magyar Rádióban dolgoztam; pár napja megváltozott a munkahelyem (2007). Több verses kötetem jelent meg.