SZÖVEGTÁR - Szőcs Géza: Vörös folt távolodik a hómezőn

Különleges szóképek, mitikus „mesék”, ősi képzetek és modern fogalmak kavarognak e rövid kis versben, de talán az 1979-ben kiadott Párbaj egész kötetében. E kötet az első verseskönyvem volt kamaszkorom hajnalán.
Szőcs Géza: Párbaj
Vörös folt távolodik a hómezőn

szuronyos Mikulás vágtat, hull a hó,
hajszolja nagy lovát csákánnyal, puskatussal
énekel mély Mikulás-hangon, önkívületben:

munkh lenhöj, ilme, ilme gutböl
mituhlü mek, Géza, ej, tuhlü imkotta
liszpangu mölmeg, méseltu Mikulás!

Az ösvénynél leteszi a nála maradt holmikat. Ezt
sem adhattam oda neked, ezt sem, ezt sem! így
beszél magában. Hajnalban, mikor ezt olvasod, a
Mikulás már ló nélkül, vas talpú, hideg csizmában,
gyalog kapaszkodik fölfelé egy járatlan csapáson a
sziklás részek felé, ahol vörös, de már elfakult
szövetdarabok közt rengeteg Mikulás-csontváz fek-
szik a felhőtlen ég alatt. A Mikulások temetője
van itt, és ez a Mikulás, akiről mi beszéltünk, már
a közelben kapaszkodik. Ez a Mikulás én vagyok.


Eddigi szövegtár linkek

Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája

Vilém Flusser
„A fényképész a saját fogalmait fotografikus képekké rejtjelezi, azért, hogy másoknak információkat adjon, másoknak modelleket állítson és ezzel halhatatlanná váljon mások emlékezetében. A készülék azért rejtjelezi a beleprogramozott fogalmakat képekké, hogy a társadalmat visszacsatoló magatartásra programozza a készülékek állandó tökéletesítése érdekében. Ha sikerülne a fotókritikának a fényképekből kibogozni ezt a kétféle szándékot, azzal megfejtené a fotografikus üzeneteket.”

Roland Barthes A studiumról és a punktumról (részlet)

Roland Barthes
(…) Az első elem nyilvánvalóan térbeli, a képmező fogalomkörébe tartozik. Ezt elég könnyen érzékelem, ismereteim és műveltségem függvényében. Ez a képmező lehet többé-kevésbé stilizált, többé-kevésbé sikerült aszerint, hogy mennyire ügyes vagy szerencsés a fényképész, de mindig valami tipikus információt hordoz;

Szentkuthy Miklós: Prae (részlet)

Szentkuthy Miklós
Hamvas Béla: „Nyelve megfoghatónak látszik. Mégsem megfogható. Úgylátszik meg lehet támadni. Mégsem lehet. Vannak hibái. De ezek a hibák egy más oldalról erények és minden esetben magához a műhöz tartoznak, ami nélkül éppen ez a mű elképzelhetetlen...”