SZÖVEGTÁR - Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája

„A fényképész a saját fogalmait fotografikus képekké rejtjelezi, azért, hogy másoknak információkat adjon, másoknak modelleket állítson és ezzel halhatatlanná váljon mások emlékezetében. A készülék azért rejtjelezi a beleprogramozott fogalmakat képekké, hogy a társadalmat visszacsatoló magatartásra programozza a készülékek állandó tökéletesítése érdekében. Ha sikerülne a fotókritikának a fényképekből kibogozni ezt a kétféle szándékot, azzal megfejtené a fotografikus üzeneteket.”
Vilém Flusser
Flusser 1920-ban, Prágában született, zsidó értelmiségi családban. Apja, Gustav Flusser matematikát és fizikát tanult többek között Albert Einsteintől. Flusser 1938-ban kezdett filozófiát tanulni a prágai Károly Egyetem Jogi Karán. Röviddel a náci megszállás után Londonba emigrált. 1940-ben elvesztette a családját. A német koncentrációs táborokban először az édesapja halt meg, később a nagyszülei, anyja és a húga. Ezután Brazíliába emigrált. Tevékenyen részt vett a brazíliai filozófiai élet megteremtésében. 1961-től rendszeresen publikált brazíliai folyóiratokban, valamint hét kötete is itt jelent meg.
1972-ben úgy döntött, hogy elhagyja Brazíliát. Egyesek azt mondják, azért, mert egyre nehezebben tudott publikálni a katonai rezsim miatt. Mások vitatják ezt mivel a szakmai tevékenysége nem provokálta a diktatúrát. Első komoly szakmai sikerét A fotográfia filozófiája (1983) című könyvének német nyelvű publikációja jelentette, majd számos könyvben, cikkben és esszében elemezte azoknak a változásoknak a filozófiai, esztétikai és lélektani következményeit, amelyeket az új médiumok (mindenekelőtt a film, a videó, a számítógép, a hologram, a cyberspace stb.) megjelenése hozott magával. Haláláig aktív maradt. 1991-ben, szülőhazájában egy vendégelőadásra utazva halálos kimenetelű autóbaleset érte.

Az 1983-ban írt művében a „technikai imagináció” világ- és gondolkodásformáló jelentőségéről ír. Egyrészt a gondolatot leképező (interpretáló) írást, másrészt a világot interpretáció nélkül, ugyanakkor a technikai keretek szabta lehetőségeken belül mégis igaznak hitt technikai leképezés viszonyát vizsgálja. Figyelmeztet a fénykép kritikátlan, egyre elhatalmasodó befogadásának veszélyeire.


A fotográfia filozófiája (részletek)

A fényképezőgép arra van beprogramozva, hogy fényképeket állítson elő, és minden egyes fénykép az apparátus programja által tartalmazott lehetőségek egyikének a megvalósulása. Ezeknek a lehetőségeknek a száma nagy, de véges: azoknak a fényképeknek az összessége, amelyeket egy készülékkel el lehet készíteni. Bár elméletileg elképzelhető ugyan, hogy egyetlen felvételt mindig újra, ugyanúgy vagy nagyon hasonló módon lehessen fölvenni, de ez a fotográfia szempontjából érdektelen. Az ilyen képek „redundánsak”: nem tartalmaznak új információt és feleslegesek. (...)
A fényképész kiválasztja a kategóriák egy kombinációját, azaz a készüléket például úgy állítja be, hogy zsákmányát egy alulról jövő oldalsó villanással elejthesse. Itt úgy tűnik, mintha a fényképész szabadon választhatna, mintha a gép követné az ő szándékát. De a választás a készülék kategóriáira korlátozódik, és a fényképész szabadsága programozott szabadság marad. Miközben az apparátus a fényképész szándékának funkciójában működik, maga ez a szándék a készülék programjának funkciójában működik. Természetesen a fényképész kitalálhat új kategóriákat. De akkor kilép a fényképészeti gesztusból, átlép a fotóipar vagy a házilagos készítés metaprogramjába, amelyben a fényképezőgépek programozhatók. Másképpen szólva: a fotógesztusban a készülék azt teszi, amit a fényképész akar, a fényképész pedig azt, amit a készülék tud. A valóságban csak azt veheti fel, ami fényképezhető, vagyis: bármit, ami a programban megvan. És csak a faktumok fényképezhetők. Bármit akar is fényképész levenni, azt faktummá kell lefordítania. Tehát a „tárgy” megválasztása szabad ugyan, de ez a készülék programjának funkciója.

Forrás: Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája (Tartóshullám - Belvedere - ELTE BTK), Budapest, 1990
Vilém Flusser: Für eine Philosophie der Fotografie (European Photography), Göttingen, 1983
Fordította / Hungarian translation: Veress Panka és Sebesi István
Szerkesztette: Beke László

Eddigi szövegtár linkek

Faludy György: Tanmese Bertolt Brechtről

Brecht
Horst Bienek Gleiwitzben született (ma Lengyelország). Kénytelen volt elhagyni Gleiwitzet 1945-ben, amikor a német nyelvhasználatát betiltották a lengyelek a sziléziai területeken. Németország keleti részén telepedett le. Egy ideig Bertold Brecht tanítványa volt. 1951-ben letartóztatták a szovjetek és ítélték 25 évre. Brecht régi tanítványát cserben hagyta.

Galsai Pongrác: Egy hipochonder emlékiratai

Galsai Gráci
„A Hipochondert életem főművének szánom, minthogy egyebek közt az élet értelmét kívánom megfejteni benne. Szóval várj még egy csöppet, ne nyugtalankodj, hamarosan mindenre fény derül.”

Roland Barthes A studiumról és a punktumról (részlet)

Roland Barthes
(…) Az első elem nyilvánvalóan térbeli, a képmező fogalomkörébe tartozik. Ezt elég könnyen érzékelem, ismereteim és műveltségem függvényében. Ez a képmező lehet többé-kevésbé stilizált, többé-kevésbé sikerült aszerint, hogy mennyire ügyes vagy szerencsés a fényképész, de mindig valami tipikus információt hordoz;