SZÖVEGTÁR - Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája

„A fényképész a saját fogalmait fotografikus képekké rejtjelezi, azért, hogy másoknak információkat adjon, másoknak modelleket állítson és ezzel halhatatlanná váljon mások emlékezetében. A készülék azért rejtjelezi a beleprogramozott fogalmakat képekké, hogy a társadalmat visszacsatoló magatartásra programozza a készülékek állandó tökéletesítése érdekében. Ha sikerülne a fotókritikának a fényképekből kibogozni ezt a kétféle szándékot, azzal megfejtené a fotografikus üzeneteket.”
Vilém Flusser
Flusser 1920-ban, Prágában született, zsidó értelmiségi családban. Apja, Gustav Flusser matematikát és fizikát tanult többek között Albert Einsteintől. Flusser 1938-ban kezdett filozófiát tanulni a prágai Károly Egyetem Jogi Karán. Röviddel a náci megszállás után Londonba emigrált. 1940-ben elvesztette a családját. A német koncentrációs táborokban először az édesapja halt meg, később a nagyszülei, anyja és a húga. Ezután Brazíliába emigrált. Tevékenyen részt vett a brazíliai filozófiai élet megteremtésében. 1961-től rendszeresen publikált brazíliai folyóiratokban, valamint hét kötete is itt jelent meg.
1972-ben úgy döntött, hogy elhagyja Brazíliát. Egyesek azt mondják, azért, mert egyre nehezebben tudott publikálni a katonai rezsim miatt. Mások vitatják ezt mivel a szakmai tevékenysége nem provokálta a diktatúrát. Első komoly szakmai sikerét A fotográfia filozófiája (1983) című könyvének német nyelvű publikációja jelentette, majd számos könyvben, cikkben és esszében elemezte azoknak a változásoknak a filozófiai, esztétikai és lélektani következményeit, amelyeket az új médiumok (mindenekelőtt a film, a videó, a számítógép, a hologram, a cyberspace stb.) megjelenése hozott magával. Haláláig aktív maradt. 1991-ben, szülőhazájában egy vendégelőadásra utazva halálos kimenetelű autóbaleset érte.

Az 1983-ban írt művében a „technikai imagináció” világ- és gondolkodásformáló jelentőségéről ír. Egyrészt a gondolatot leképező (interpretáló) írást, másrészt a világot interpretáció nélkül, ugyanakkor a technikai keretek szabta lehetőségeken belül mégis igaznak hitt technikai leképezés viszonyát vizsgálja. Figyelmeztet a fénykép kritikátlan, egyre elhatalmasodó befogadásának veszélyeire.


A fotográfia filozófiája (részletek)

A fényképezőgép arra van beprogramozva, hogy fényképeket állítson elő, és minden egyes fénykép az apparátus programja által tartalmazott lehetőségek egyikének a megvalósulása. Ezeknek a lehetőségeknek a száma nagy, de véges: azoknak a fényképeknek az összessége, amelyeket egy készülékkel el lehet készíteni. Bár elméletileg elképzelhető ugyan, hogy egyetlen felvételt mindig újra, ugyanúgy vagy nagyon hasonló módon lehessen fölvenni, de ez a fotográfia szempontjából érdektelen. Az ilyen képek „redundánsak”: nem tartalmaznak új információt és feleslegesek. (...)
A fényképész kiválasztja a kategóriák egy kombinációját, azaz a készüléket például úgy állítja be, hogy zsákmányát egy alulról jövő oldalsó villanással elejthesse. Itt úgy tűnik, mintha a fényképész szabadon választhatna, mintha a gép követné az ő szándékát. De a választás a készülék kategóriáira korlátozódik, és a fényképész szabadsága programozott szabadság marad. Miközben az apparátus a fényképész szándékának funkciójában működik, maga ez a szándék a készülék programjának funkciójában működik. Természetesen a fényképész kitalálhat új kategóriákat. De akkor kilép a fényképészeti gesztusból, átlép a fotóipar vagy a házilagos készítés metaprogramjába, amelyben a fényképezőgépek programozhatók. Másképpen szólva: a fotógesztusban a készülék azt teszi, amit a fényképész akar, a fényképész pedig azt, amit a készülék tud. A valóságban csak azt veheti fel, ami fényképezhető, vagyis: bármit, ami a programban megvan. És csak a faktumok fényképezhetők. Bármit akar is fényképész levenni, azt faktummá kell lefordítania. Tehát a „tárgy” megválasztása szabad ugyan, de ez a készülék programjának funkciója.

Forrás: Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája (Tartóshullám - Belvedere - ELTE BTK), Budapest, 1990
Vilém Flusser: Für eine Philosophie der Fotografie (European Photography), Göttingen, 1983
Fordította / Hungarian translation: Veress Panka és Sebesi István
Szerkesztette: Beke László

Eddigi szövegtár linkek

Roland Barthes A studiumról és a punktumról (részlet)

Roland Barthes
(…) Az első elem nyilvánvalóan térbeli, a képmező fogalomkörébe tartozik. Ezt elég könnyen érzékelem, ismereteim és műveltségem függvényében. Ez a képmező lehet többé-kevésbé stilizált, többé-kevésbé sikerült aszerint, hogy mennyire ügyes vagy szerencsés a fényképész, de mindig valami tipikus információt hordoz;

Salvador Dalí naplójából

Salvador Dalí
Nehéz akár fél óráig is fenntartani a világ feszült figyelmét. Nekem ez húsz évig sikerült, és mindennap. Az volt a jelszavam, hogy „beszéljenek csak Dalíról, az se baj, ha jót mondanak róla.” Elértem, hogy az újságok húsz éven keresztül érthetetlenebbnél érthetetlenebb híreket küldjenek szét a világba.

Galsai Pongrác: Egy hipochonder emlékiratai

Galsai Gráci
„A Hipochondert életem főművének szánom, minthogy egyebek közt az élet értelmét kívánom megfejteni benne. Szóval várj még egy csöppet, ne nyugtalankodj, hamarosan mindenre fény derül.”