Magamról

Szűcs Tamás vagyok. Az ARTA archívumban analóg fotóimat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket gyűjtöm össze. Pár kérdésre igyekszem válaszolni egy pszeudó-öninterjú formában a tájékoztatás végett.

Ki vagy te? A nevem Szűcs Tamás. Bár hosszú ű-vel születtem, és apai ágon is mind ű-vel írtak a nevet, 1991-ben, amikor a magyar nyelvű születési bizonyítványomat írógéppel írták meg, az írógépen nem volt hosszú ű. Így hivatalosan Szücs lettem. Észre sem vettem, csak akkor, amikor a fiam születési bizonyítványát átvettem, amin rövid ü volt. Szóltam is a hivatalban, hogy hibázni tetszettek, mert -

Légyszi térj vissza a kérdéshez!

OK, de ezt befejezem még. Szóval azt mondták, én is Szücs vagyok. Mondom, de ez helytelen! Nem volt apelláta. Elferdült kereszt lett a vezetéknevem. Szóval nagyváradon születtem 1969-ben, ott érettségiztem, 1989 február 11-én reggel 9-kor gurult át a Balt Orient a román-magyar határon a szüleimmel és a bátyámmal, valamint 4 börönddel. A határon a kupéban le kellett vetkőzzünk, aranyat kerestek. Budapesten a család tóbarátja, Michell várt könnyes szemmel (ő is váradi volt, csak hamarabb kiment). Párizsban született, de nem emlékszem, hogy keveredett Váradra.

Szóval ki vagy te?

Épp erről beszélek. Ezek a történetek vagyok. Tartok feléd egy marék cérnát. Gombolyag a neve, de az csak attól kapta a nevét, mert a forma ezt megengedi, de valójában egy hosszú fonál, egy hosszú történet egy tudatban. Ha a történet eltűnik, a személy megfogalmazhatatlanná válik. Főleg a saját számára.

Akkor te egy gombolyag vagy?

Nem ilyen egyszerű, mert ez nem konstans létállapot. A gombolyag akkor jelenik meg, amikor az önemlékezetem tárhelyére pillantok. Ha ez a ráfordulás nem történik meg, akkor jobb esetben egy fókusz nélküli, nyers lét érzékelő tudatállapot marad. Koncentrációs meditáció során ez az üresség remek érzetét szüli. Erre mondta valaki (ki?), hogy egy üres koldulócsészévé kell válnunk, amibe vagy beledob valamit a teremtő, vagy nem.

Hívő vagy?

Tamás a nevem, ha már a Szűcsöt átvettük. Vitray Tamást nagyon kedvelte anyám, és amikor megszülettem, az ő hatására lettem Tamás. Nem szerettem a Szűcs-öt, de amikor megismertem Cseh Tamást, akkor már elfogadtam. A Szűcs-öt később le akartam ...

Ember, nem ezt kérdeztem!

Én nem már válaszoltam. Nem tagadom, inkább kétlem azt, hogy létezik egy transzcendens teremtő, aki megszólítható. A büntető, jutalmazó, haragos tulajdonságokat nem tudom elképzelni. Ezek mind tudati konstrukciók. Mint minden egyéb.

Nálad ez egy fontos világszemléleti fogalompár!

Honnan tudsz te ilyeneket?

Te kérdezed magadat! Ez egy belső párbeszéd, ahol én, mint kérdező azonos vagyok veled.

OK, bocsánat. Szóval igen, a konstrukciók sűrű dzsungelében élünk, és mivel maga a dzsungel is konstrukció, önterheltekként élünk egy alapvetően üres időtlen és dimenziók nélküli semmiben. Persze ez borzasztó boldogtalannak és nyomasztónak hangzik (újabb konstrukció), de ugyanakkor ez megnyugtató is - végső soron. A sor végén. A fonál végén, fonál nélküli létezésben.

Ezt nem értem igazán. Fejtsd ki!

Most egy újabb konstrukcióra vagy kíváncsi, ami épp arról szól, milyen lehet egy konstrukció nélküli létállapot.

Maga a 'létállapot' is egy konstrukció, nem?

Naná, hogy az. 10 betű, és ennek hallatán gondolj, amit akarsz. Mert gondolni fogsz valamit. És az már valami, nem semmi. A 'valóságos' semmi-t talán Nágárdzsúna fogalmazta meg a śūnyatā fogalommal, azaz dolgok öntermészetének hiányát.

Ezek a dolgok, amiket ide az oldalra felpakoltál, akkor üresek?

A dolgoknak van megjelenésük és funkciójuk (konvencionális igazság), de nincs belső, önálló, megfogható lényegük. Ez egy olyan irányadó gondolat, melyet gyakran 'be kell vetnem' a létezésbe, hogy rendet tegyen. Pontosabban a megkonstruált káosznak tűnő nyomasztó gondolatokat apró legódarabokra bontsa, amin persze akkor is át kell sétálni mezítláb.

Akkor térjünk vissza a történetedre. 1989, Nyugati pu.

Történtek gubancok előtte. Van időm ezeket elmesélni?

Nincs. Most nincs. Majd egyszer, jó?

Pedig tök érdekesek. De akkor legyen úgy, hogy ez a személyes élettörténet egyszer majd naplószerűen felkerül erre az oldalra. Írtam vagy 200 oldalnyi naplót 1986-tól egészen kb 2008-ig. Majd ha lesz időm, beillesztem ide.

OK. Hogy született az archivata?

Két hatás együttes eredményeképp. Valamikor az egyetem elvégzése után, 2006-ban regisztráltam a domain nevet, hogy friss diplomásként majd erre az oldalra építek egy saját brand-et. Később elkészült a 'Hullám tere' posztapokaliptikus portfólióm. Ez 10 év után megszelídült, és lett egy HANG - KÉP - SZÖVEG osztagú kulturális akármi. Volt benne Vlagyimir Viszockij, Ada Milea dalszöveg, Kerekes Gábor (1945–2014) és Koudelka fotói, sok szöveggel bélelve. Aztán az oldal összeomloapp szerver oldal php fejlesztés miatt, és az arra.hu jó egy évtizedig csak a pénzt vitte. Ez az egyik oldal. A másik hatás a költözések során hurcolt pár szatyornyi negatívok, melyek az 1989-as évek óta csak porosodtak. Sokszor fogalmaztam meg a lendületes szándékot, hogy elégetem mind. Hanyagoltam is őket. Ha kiesett egy-egy csík, hónapokig hánykódott, többnyire könyvjelzőként.

Mikor lesz kész az oldal?

Talán soha. Mindig előkerül egy könyvjelzőnek használt újabb és újabb negatív. Most viszont tartsunk szünetet, mert kicsit elfáradtam ebbe az önmúzealizációs skizofrén beszélgetésbe.